A szitanyomási technológia az egyik legrégebben alkalmazott nyomtatási forma. Századokkal ezelőtt kezdődött diadalmenete, de akkor leginkább még csak a textilfestés területén síknyomtatási eljárással, természetes alapú vízbázisú festékekkel. Az idők során továbbfejlesztették a technológiát, olyannyira, hogy a nyomdaipar megkerülhetetlen részévé vált, még a XXI. század első évtizedeiben is.
Oldószeres festékrendszerrel a kis példányszámú nyomtatás vezető technikáját képviselte a digitális nyomtatók megjelenéséig. Ezt követően (a textil nyomtatást nem említve) leginkább a szitanyomtatási technológia mára legfontosabbá váló mellékága, a körszitázás lépett előtérbe.
Hogyan működik?
Ezen technika, ugyanúgy, mint a legújabb technológiát képviselő UV nyomtatók közvetlenül a tárgyra dolgozik, ám működési elve merőben más, eltérő. Azt a hiányt tölti be, amelyre az UV nyomtatók mindeddig alkalmatlannak bizonyultak.
A nyomtatás előkészítése menete közel megegyezik a hagyományos festékekkel működő technikákkal (ofszet, tamponnyomtatás). A nyomtatandó grafikáról színbontott filmanyag készül (itt direkt színek), aminek felhasználásával, fotótechnikával készül a szita.
A berendezés Pantone színrendszer, valamint a festékgyártó által biztosított hagyományos festéktáblázat alapján manuálisan kevert egy, vagy két komponensű festékkel dolgozik. A nyomtatás előnye a szép fényes, kopásálló homogén nyomat. Nyomási gyorsasága tíz percenként 160-200 produkció egy szín nyomtatása esetén.
Körszitázó gépek
A körszitázó berendezések célgépek, tehát a gép mechanikai felépítése függ a nyomtatandó termékcsalád méretétől, valamint a nyomtatandó színek számától.
Körszitázó gépeknél direkt színek nyomtatása lehetséges. 4 szín color, illetve raszteres kép (fénykép/grafika) előállítását nem teszi lehetővé. Nyomtatáskor a horizontális irányban mozgó szitaszerelvényből (keretre feszített szitaszövet) egy rugalmas szilikon betéttel szerelt nyomómű (rakli, rákel) préseli át a festéket a szerelvény alatti körmozgást végző hengeres céltárgy felületére.